Elmúlt az éj, lelkünk most él. Árnyék ma
már nem kísér. Kettesben így megyünk
most már az úton. És végre két szerelmes
egymásnak él. S így leszek már szabad én.
(Rebecca-Ellmúlt az éj)
Jöjj szörnyű az éj. lelkemhez érj. Szólj egy
fontos szót, mesélj! Ölelj már át, vágyom
rád, fázom drágám! Hagyd a kételyt nézz
rám! Egy csók segít! Jöjj, szeress, csókkal védj!
(Rebecca-Szörnyű az éj)
Nem, nem sírok én, mire volna jó a sírás?
Háláson őrzöm majd mindazt, mi volt.
A szívemben így megmarad minden szép emlék.
(Rebecca- Palackba zárt idő)
Páratlan látvány a kékeszöld tenger.
A csillámlás e harsány fény. Szántalan
hófehér pontocska száll. És lent röpdös száz sirály.
(Rebecca-A tengernél)
Majd őrzöm e drága percet, mégsem
tudhatom, hogy meddig él. Egy apró
rebbenés, egy fontos pillanat, mit úgy
megmentenél. Bár megtarthatnám és egy
kis palackba rejthetném. És később aztán
előhívnám, hogy élhessem, mit átéltem én.
(Rebecca- Palackba zárt idő)
Nem múlhat a drága emlék, mert a kis palackban el nem vész!
Így majd az életem, ha nem lesz Ő velem, tán nem lesz oly nehéz.
Mert nem felejtem Őt, őrzöm majd a nagy csodát!
Őrzöm majd a múlhatatlan időt, mit kettesben élhettünk át!
(Rebecca-Palackba zárt idő)
