Mese egy apró, csúnya legénykéről, a repülő papucsról, az éneklő botocskáról, csodálatos fügefáról, nagy zsák aranyról.
„Az emberek gonoszak, csak a külsőt nézik, nem a szívet. Pedig ki bátor, annak helyén van a szíve.”
Kis
Mukk egy aprócska árva legényke, kit konok szívű rokonai nevelnek.
Világot látni indul nevetséges bő nadrágjában. Első állomása Ahazve
asszony, a nagy varázsló, kinél megszerzi két csodatárgyát, a repülő
papucsot és egy botocskát, melynek segítségével aranyat találhat.
Tanulságos
élethelyzeteken keresztül kísérhetjük a kedves kisfiút, ki
tanulatlansága miatt féltékenységbe, irigységbe keveredik. A csodálatos
fügefák segítségével nyeri vissza méltóságát.
A történet egy rókacsalád
éjszakai jelenetével kezdődik. Vuk, a kis róka, Kag és Íny kicsinyei
közül a legkíváncsibb, a legéletrevalóbb. Híres vadász nagyapja után Kag
Vuk-nak nevezi el, mely a filmben annyit tesz: Vadászom, Utamból Kotródj!
Egy alkalommal Vuk elcsavarog az otthonaként szolgáló odútól, és amikor
visszatér, már nem találja ott a szüleit és a testvéreit: a Simabőrű Ember,
a vadász, és az embernek behódolt kutyája elpusztították az egész
rókacsaládot. Vukot nagybátyja, Karak veszi magához, aki megtanítja a
vadászat és a rókalét minden csínjára-bínjára.
A felnőtt Vuk ravasz rókává és kiváló vadásszá válik, a Simabőrű
baromfiudvarába sem átall ellátogatni. Miután Karak odavész az őszi
hajtóvadászatban, Vuk bosszút esküszik: csúffá teszi a Simabőrűt és
minden baromfiját elragadja. A két vadászkutya ébersége ellenére Vuk
végül a legutolsó gúnárját is elcseni, s még az ott fogva tartott
rókalányt is sikerül kiszabadítania ketrecéből. A rókalánnyal szép, nagy
családot alapít, és együtt élnek tovább Karak tágas és biztonságos barlangjában.
Részletes áttekintés
Első jelenet
A kis róka és testvérei lefekvésre készülődnek az erdőben lévő
otthonukban. Az elégedett szülők büszkén figyelik kicsinyeiket,
különösen az egyik, ügyes kis kölyköt, akiről megállapítják, hogy az
„öregapja vére van benne.” Róla is nevezik el Vuknak, mivel a jó szimatú
öreg róka, aki „első volt a nemzetségben”, azt szokta mondogatni:
„Vadászom, utamból kodródj!” Amikor az apa, Kag, vadászni indul, Vuk a
nyomába szegődik. Kag azonban hamar észreveszi, hogy az engedetlen Vuk
követi, és ráparancsol, hogy azonnal induljon hazafelé.
Közben a közeli parasztgazdaságban Vahur, a házőrző kutya rábeszéli
Mártont, a kakast, hogy hangos kukorékolásával csábítsa oda a rókát,
abban a reményben, hogy elfogja. Kag azonban túljár Vahur eszén, és
elviszi a kakast. Kag már nem tudja hazavinni a zsákmányát, mert a
vadász, akit a rókák Simabőrűnek hívnak, nyomába szegődik és nemcsak
Kagot, hanem a rókacsaládot is bekeríti a kutyájával. Vuk, aki egész
éjszaka békát kergetett, hajnalban indul csak hazafelé. Amikor
megérkezik, üres barlangra talál. Éhesen, fáradtan várja vissza családját.
Második jelenet
Vukot a nagybátyja, Karak találja meg, és hazaviszi, hogy felnevelje.
Hamarosan el is érik a hegytetőn lévő barlangot. Másnap reggelre Vuk
kipihenten ébred fel, és nem hagyja az éjszakai vadászattól fáradt
Karakot aludni. Karak elmagyarázza Vuknak, hogy a rókák nappal alszanak,
és csak az éjszaka biztonságot hozó sötétjében vadásznak. Vuk azonban
unatkozik, és miközben az arra mászó gyíkot kergeti, lepotyog a hegyről. A nap hátralévő részét azzal kell töltenie, hogy keservesen visszakapaszkodjon a hegytetőre.
Harmadik jelenet
Karak vadászni tanítja Vukot. Vuk sündisznót
próbál fogni, de ízletes vacsora helyett csak orrába álló fájdalmas
tüskéket sikerül szereznie. Vadászútjukon egy macskával és egy bagollyal
is találkoznak, de vacsorára való zsákmányra nem akadnak. Karak és Vuk a
„Simabőrű” házához is eljutnak. Karak figyelmezteti Vukot, hogy sohase
menjen a veszedelmes vadász környékére, aki „villamló bottal” és
szolgalelkű kutyákkal jár, és „gyilkolja a szabad népet”. Amikor Vuk
megtudja, hogy a Simabőrű pusztította el a családját, fogadalmat tesz,
hogy egy napon még bosszút áll.
Mikor Karak megengedi, hogy Vuk egyedül induljon békázni, a kisróka talál egy vadkacsát,
és sikerül is elfognia. Sut, a tépett farkú róka is éppen arra jár, és a
rókakölyök zsákmányára feni a fogát. Vuk vakmerően szembeszáll Suttal,
és mielőtt baja eshetne, színre lép Karak, aki „első a rókák között”, és
tekintélyénél fogva elzavarja Sutot.
Negyedik jelenet
Idővel Vuk testben és tapasztalatban is szépen gyarapodik. Karakkal a
hűvös nyári szállasukra költöznek. Vuk egy nap Karak intése ellenére a
Simabőrű háza körül kóborol. A ház körüli felfedező útja során rátalál
egy ketrecben fogva tartott rókalányra, aki addig könyörög, amíg Vuk meg
nem ígéri, hogy Karakkal még aznap este visszajönnek és kiszabadítják.
Bár Karak nem szívesen megy a Simabőrű házához, Vuk rábeszéli, hogy
együtt szabadítsák ki a rókalányt. A viharos este miatt a vadász beviszi
a kutyákat a házba. Vuk és Karak megpróbálják kiásni a ketrec alját, de
amikor ez nem sikerül, Vuk a dombtetőn lévő szekér kerekét ássa ki, és utána Karakkal együtt nekigurítják a nehéz kocsit a ketrecnek.
Ötödik jelenet
A fogságból kiszabadult rókalány úgy dönt, hogy Vukkal és Karakkal
marad. A fárasztó és veszedelmes éjszaka után békésen alszanak el az
illatos nyári mezőn.
Másnap reggel a rókák ijedten ébrednek fel a traktorok hangjára.
Karak az erdő felé akar menekülni, de Vuk felderíti a környéket, és
észreveszi, hogy a vadász az erdő szélén vár rájuk a kutyáival. A rókák
kis csapata az egyetlen kiutat választja, a traktorok
felé menekül el. Az erdei rejtekhelyükön elbújva Karak kijelenti, hogy
Vuk már készen áll arra, hogy a maga útját járja, de Vuk úgy dönt, hogy
inkább Karakkal és a rókalánnyal marad.
A tavasz nyárba fordul, és a nyár őszbe. Az erdő lakóit nagy zaj veri
fel. A vadászok újra hajtják a vadakat: a fürjek, a nyulak, a szarvasok
és a rókák ijedten menekülnek. A rókák hiába rejtőznek egy bokorban, a
levelek már lehullottak, és a bokor nem ad már igazi védelmet. Karak, az
öreg róka feláldozza magát a fiatalokért: kitör, és maga után csalja az
üldözőket. Este lesz, mire Vuk és a rókalány rátalál a haldokló
Karakra, aki arra kéri őket, hogy maradjanak együtt. „A rókák szabad
népének nem szabad elpusztulnia!” – mondja, s Vuk, most már felnőtt
fejjel, megerősíti korábbi fogadalmát, hogy Karak és a családja
pusztulásáért bosszút fog állni.
A környék kutyái újra összegyűlnek, és kárörvendően szapulják Vahurt
és Fickót, akiket Vuk megint bolonddá tett. A Simabőrű pedig felfedezi,
hogy nemcsak a kopasznyakú tyúkja hiányzik, de a kacsái is, sőt még a kamrában őrzött tojások is összetörtek.
Hatodik jelenet
Csak két gúnár
marad, akik a présháznál addig itták a cefrét, amíg alaposan be nem
csípnek. A Simabőrű magához hívja Vahurt és Fickót, és megparancsolja,
hogy őrizzék a megmaradt libákat. A pajtában rejtőzködő Vuk mindent
elkövet annak érdekében, hogy a kutyák figyelmét elterelje, csontot és
diót dobál eléjük, majd lisztet borít a fejükre, és a nagy zűrzavarban
elmenekül az egyik libával. Vahur és Fickó a gazdájuk dühétől tartva az
erdőbe bujdosnak.
A szomszédos kutyák megint Vahuron és Fickón mulatnak, a vadász
pedig, megelégelve, hogy Vuk mindig túljár az eszén, csapdát állít az
erdőben. A kiéhezett Vahur és Fickó a pecsenye szagát megérezve
belelépnek a csapdába. Ugatásukat hallva a gazda azt hiszi, hogy végre
sikerült a rókát elfognia, szalad is az erdőbe, de saját csapdájába esik
bele.
A tél után újra eljön a tavasz. Vuk és párja, a rókalány, Karak
biztonságos és tágas barlangjában boldogan élnek. Elégedetten veszik
szemügyre népes családjukat. Az egyik kölyök szemesebb is, ügyesebb is
mint a többi, ő hasonlít a leginkább az apjára, így hát el is nevezik
Vuknak. A mese teljes kört ír le.
