Öreg néne őzikéje

 

Mátra alján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.

Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,

megbotlott egy kidőlt fába
eltörött a gida lába. 

Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.

Ölbe veszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.

Ápolgatja, dédelgeti,
friss szénával megeteti,

forrásvízzel megitatja,
mintha volna édesanyja. 

Cili cica, Bodri kutya
mellé búvik a zugolyba,
tanultak ők emberséget,
nem bántják a kis vendéget.

Gyorsan gyógyul gida lába,
elmehetne az őzbálba,
vidám táncot ellejthetne,
de nincs hozzá való kedve.

éjjel-nappal vissza vágyik,
Hol selyem fű puha pázsit
Tarka mező száz virága.

Őz testvérkét haza várja.

Ahol mókus ugra-bugrál,
Kopácsol a tarka harkály,
Vígan szól a kakukk hangja,

Bábot cipel szorgos hangya.

Öreg néne megsiratja,
Vissza-dehogy -mégse tartja:
Ki-ki lakjék hazájában,

Őz erdőben, ember hazájában.

Kapuig is elkíséri,
Vissza tipeg öreg néni,
És integet,amíg látja:

,,Élj boldogul, őzgidácska"!

Lassan lépdel, csendben ballag,
Kattan ajtó, zörren ablak,

Onnan lesi öreg néne,
Őzikéje vissza néz-e?

Gida gyorsan,mint a villám
Fönnterem a mohos sziklán,

De a tetőn, hegygerincen,
Megfordul, hogy búcsút intsen.

Hó borul már házra, rétre,
Egyedül él öreg néne...

Újra kihajt fű,fa,virág,
Nem felejti a kis gidát!

Holdvilágos tavasz-éjen,
Zörgetnek a kerítésen.

Ölelésre lendül karja:

Kis gidácska,meg az anyja,
Álldogál,ott beereszti,
Szíve dobban megismeri:

Őzmama lett a kis gida,

Az meg ott a gida fia!
Eltörött a mellső lába,
Elhozta hát a kórházba.

S köd előtte,köd utána,

Eltűnik az éjszakába.
Gida lábát két kezébe
veszi lágyan öreg néne.

Meg is gyógyul egy-kettőre,

Felbiceg a dombtetőre,
S mire tölgyről lehull a makk
A kicsi bak haza ballag.

Mátraalji faluszéle,

Kapuban ül öreg néne.
Körülötte gidák,őzek,
Látogatni el-eljőnek.

Falu népe is szereti,

Kedves szóval becézgeti
Öreg nénénét és azóta
Így nevezik:Őz-anyóka.

Vadvirágnak dal a párja,

Énekszótól zeng a háza,
Oly vidám a gyereknóta,
Nevet,sír s Őz-anyóka.

Mátra alján,falu szélén,

Lakik az én öreg néném,
Egyszer te is légy vendége...

 

.....Itt a vége fuss el véle